Az utolsó vacsora János evangéliuma szerint

    E sorok szerzőjének bevált módszere az ostobaság pellengérre állítása, amit után annak szisztematikus szétzúzása követ, míg csak el nem fogynak az ellenérvek. Az ilyen tematikájú illusztráció hathatós segítség azok számára, akik a dolgok legmélyéig kívánnak betekintést nyerni, annak ellenőrzéséhez mit higgyenek el és kinek.

Szólásszabadság lévén beteljesül a mondás: "Messziről jött ember, azt mond amit akar" 

     Ha most az olvasónak nincs jobb dolga tartson velünk a folytatólagos vitában! A kérdés most az Mária Magdolna írta-e a ma Jánosnak tulajdonított evangéliumot?

Mivel az előző fejezetekből megismerhették, hogy egy ilyen koncepció tarthatatlan, itt és most, csak magának az utolsó vacsorának eseményeivel foglalkozunk, és mint azt korábban jeleztük a Jánosnak tulajdonított beszámoló szerint.

    Ez itt most egy állítás, bizonyos Govindától, aki a bloghter.hu jóvoltából jutott szóhoz:

"János evangéliumát olyan valaki írta, aki szemtanúja volt az eseményeknek (János 21:24). A szinoptikus evangéliumok szerzői ezt nem állíthatják. De valamilyen oknál fogva a János-evangélium szerzője névtelen akart maradni. Nyilvánvalóan rendkívül fontos személy volt. Világos, hogy „a tanítványt, akit Jézus szeretett,” Jézus jobban kedvelte, mint a többieket. Ma a legtöbb Bibliakutató nem hiszi, hogy a János-evangéliumot János apostol írta volna. Feltételezik, hogy a szerző Jézus névtelen tanítványa, akit „szeretett". Mint már említettük, kényszerítő bizonyság van arra, hogy ez a szeretett tanítvány Mária Magdolna volt."  

Itt pedig a pellengérre állítás módszere, ahol parciálisan (részenként) vesszük az ezt állítást:

1. "Mint már említettük, kényszerítő bizonyság van arra, hogy ez a szeretett tanítvány Mária Magdolna volt."

Nos, ha valaki ezt a tréfát itt --> Ki volt Mária Magdolna?

kényszerítő bizonyságnak érzi, akkor javasoljuk hagyja el ezt az oldalt! Nyilvánvalóan előző fejezeteink érveit nem olvasta el. Mi azonban szeretjük szaporítani a szót, ezért ismét nem tehetünk másként, mint magából az Írásból idézünk:

"És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskariótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt. Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és, hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy.

Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát. Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve.

Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat? Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.

Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám. Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!

Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták! (János evangéliuma 13:2-11)

Jézus tehát minekutána megmosta tanítványai lábát, egy célzást tett, arra nézve, hogy egy a tizenkettő közül nem tiszta. Mégis honnan tudjuk, hogy tizenkét tanítványa volt János evangéliumában is? Ugye elsősorban azért, mert Leonardo ominózus festményére 12+1 főt festett. A viccet félretéve a számbéli tizenkettőről az evangélium hatodik fejezetében értesülünk először:

"Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni? Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög.Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül. " (6:67-71)

Honnan tudhatjuk azonban egész bizonyosan ezen evangéliumból, hogy itt tizenkét olyan tanítványról van szó, akik közül az összes, a szó biológiai értelmében férfi?

Többféleképpen is tudhatjuk ezt. Elsőként legkézenfekvőbb, ha a vacsora folyamán elhangzottak közt feltűnik számunkra, amint a Mester tanítványait "Fiam"- ként szólítja:

"Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom." (13:33)

    Ismét kérdezhetnénk: ha ezt az evangéliumot átírták, és erről nyelvtani hibák (sic!) tanúskodnak, akkor vajon miért nem írták át kellőképpen? Hasonlóképpen, ezt a kérdést feltehetjük az evangélium végén található halfogás történetnél is, amikor Jézus fiacskáimnak szólítja az éjjeli halfogásból visszatért tanítványait, kérdezve, van-e valami ennivalójuk.

Azonban most visszatérve a vacsorán elhangzottakra János evangéliumában folytatólagosan olvashatunk egy főként monológból álló szakaszt, melyet olykor Jézus egy-egy tanítványa tesz dialógussá. Ha figyelmesen áttekintjük ezeket, az élelmesebbje megláthatja milyen konzekvenciák vonhatók le.

"Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az? Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának. És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed.  (13:25-27)

"Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz. "  (13:36)

"Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted! Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem. " (13:37-38)

"Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. " (14:5-6)

"Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? " (14:8-9)

"Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak? Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. " (14:22-23)

    Ezen versek tanúsága szerint öt tanítvány szólt Jézushoz. Kiemelkedő közülük Simon Péter, aki korábban is intézett beszédet, mintegy háromszor. A fentiekben még kettő alkalommal. Péter ezek szerint öt ízben szólította meg a Mestert, míg további négy tanítvány egy-egy kérdést, felvetést foganatosított. Maga Jézus pedig utasította árulóját, mely szerint tegye meg hamar, amit tennie kell. Mindez egy tizenkét fős mezőny fele. Nem igazán tűnik fel Mária Magdolna jelenléte, már csak azért sem, mivel a Mester kebelére hajoló tavítványról a feltámadáskor történtek kapcsán megállapítottuk, hogy kizárható a Máriával való egyezése.
Ettől független lehetséges volna Magdolna jelenléte, hacsak nem beszélt volna a vacsora alkalmával Jézus egész konkrétan a Szentlélekről, ami mint az tudható, később eljött az Apostolok cselekedetei című Újszövetésgi írat szerint.
Abban a történetben az a nagyszerű, hogy a Szentlélek tizenkét személyre szállt le, és az útközben elveszett Júdás helyébe Mátyás választatott apostollá, nem pedig Mária Magdolna. Minderről részletesebben a soron következő értekezés hivatott szólni.

Oldal: Az utolsó vacsora János evangéliuma szerint
Megtévesztés - © 2008 - 2024 - megtevesztes.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat