Tanítványok az utolsó vacsorán

    Noha Dan Brown regényének bevezetőjében említi: minden a könyvben szereplő tény megtörtént és pontos, a valóságban a kicsit is elfogulatlanabb olvasóit máris összezavarja, mert mindeközben regényét, mint krimi műfajú, szórakoztató olvasmányt tartja számon, és nem többként.

Ha az olvasó nem ismerné e képtelen történetet, alább röviden összefoglaljuk. Így például Brown könyvének fiktív szereplője felfedezni vélte a következőt Da Vinci, Utolsó vacsora c. festményén: "Jézus alakja és jobbján, Mária Magdolna fizimiskája egymáshoz úgy viszonyulnak, miáltal M betűt alkotnak. Ez burkolt célzás a Matriomonium-ra (házasság latinul). Ugyanakkor kettejük közé egy V betű is feszül (ez esetben a két ablak közé ékelődő ablakot nem számítjuk?!) A V a Grál jelképe, azaz kehelyé. Azonban az igazi "kehely" Jézus társa: Mária Magdolna, ezért nincs kehely az asztalon."

   A valóságban az a bizonyos egy kehely azért nincs az asztalon, mert a kép, azon epizódot, ábrázolja, amely alkalmával Krisztus jelzi árulóját. Az alábbi igeversek Márktól vannak, nem pedig Jánostól. Később kiderül miért.

"Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, a ki velem együtt márt a tálba."(Márk evangéliuma 14:20)

    Ebből következik, mely szerint kehely nem is lehet központi elem, mivel a kép nem az időben későbbi szituációt ábrázolja (!) :

"És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan; És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik." (Márk evangéliuma 14:23-24)

Itt tehát igenis van egy bizonyos pohár, vagy ha úgy tetszik kehely, amelyből Jézus mindnyájukkal, azaz a tanítványokkal bort itatott. Mivel azonban, mint fentebb mondottuk, nem ezt a jelenetet ábrázolja a festmény, hanem a három versnyivel korábbit. Ezért nem is jeleníthet meg olyasmit, ahol a Mester poharat kínálna borivásra. Brown azért választotta János evangéliumát, mert abban nem szerepel az ez a én testem mozzanat, sem pedig a bor, mint az Új szövetség vére. Hanem csak egy vacsora. Ezért belemagyarázhatja a tárgyi kehely hiányát, mégpedig oly módon, hogy Magdolnát nevezi ki kehelynek, mint a királyi mag felfogóját.

Mind a kép, mind pedig János evangéliumának abszolút hiányos ismerete mellett, ezzel az a probléma, mely szerint a festmény valójában nem János, hanem Márk evangéliuma alapján készült. Csak ennek igen szűkszavú épületleírása alapján tudhatta, Leonardo, közelítőleg milyen képet is alkosson a színhelyről.  

Ez az ún. "coenaculum statum", egy kifejezetten az étkezésre berendezett, tágas emeleti terem. 

Márk evangéliumában való leírása:

"És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk." (14:15)

A többiben nincs tájékozódási pont. Márpedig ezen evangéliumban a tizenkettőről van szó:

"Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel. És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a ki velem eszik. Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én? Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, a ki velem együtt márt a tálba." (14:17-20)

Elég egyértelmű lehet mindenki számára, a tizenkettő kiléte, tekintetbe véve azt is, mely szerint az evangélium elején név szerint felsorolja őket:

"És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni, És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiűzni:Simont, a kinek Péter nevet ada; És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, a mely azt teszi: mennydörgés fiai;  És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást ésJakabot (2.) az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont, És Iskáriótes Júdást, a ki el is árulta őt." (3:14-19)

De ennek dacára, mégis miként keveredhetett Mária az asztalhoz? A válasz: gyakorlatilag sehogy. Megismételjük a fent idézett szakasz utolsó mondatát: egy a tizenkettő közül, a ki velem együtt már a tálba. Tehát mindezek az apostolok, akik leültek Jézussal: "leülnek és esznek vala..." Ez egész pontosan azt jelenti, hogy más nem volt és nem evett az asztalnál, tizenhárom személyt kivéve.

    Mindezek figyelembevételével Leonardo semmilyen Magdolnára utaló "kódot" nem rejthetett remekművébe. Egyébiránt a Mester és a tizenkét apostol megörökítésére kapott megbízást, és csodák-csodája, sem megbízója, sem senki más évszázadokig nem is magyarázott titkos frigyet a festménybe. Ide tartozik még: a mű egy másolatán feljegyezve található a tizenkét apostol neve, amely arról tanúskodik, hogy János aznap este sem eltávon nem volt, sem pedig betegszabadságon. Jóllehet ez korábban is említettük.

    Tudatlanok részéről szokás erről a festményről azt hinni, melynek értelmében János evangéliuma alapján készült. Igazából nem tudjuk mit mondjunk erre, azon kívül, hogy a szeretett tanítvány jól láthatóan nem pihen Jézus kebelén. Ám ha ezek még mindig nem bizonyulnának elegendőek érvként, szívesen ismertetjük soron következő fejezetünkben, - János evangéliuma alapján- , miért lehettek csak férfiak az asztalnál.

Oldal: Tanítványok az utolsó vacsorán
Megtévesztés - © 2008 - 2024 - megtevesztes.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat